Blog

Csak úgy spontán beszéltünk össze Ricsivel; holnap sétáljunk fel a Pes-kő házhoz, egy csendes natúr dorbézolásra. Aludjunk meg, aztán reggel lesétálunk vissza a világba. Semmi extra, csak aludni egyet erdőn, kiszellőztetni a késztetést, a DNS lánc nomád emlékekkel kódolt ívéből. Ezzel az élménnyel nem is kívánok senkit untatni most. Valami, azaz valaki azonban azóta is bennem maradt. Zoli bácsi.

Rend szerint beállunk az udvarára – az erdészház udvarára – ha kint éjszakázunk az erdőn. Városi reflex ez, nem jár arra zsivány, senki nem bántaná az autót. No de azért mégis, ha már ott a lehetőség. Ricsit apró gyermek kora óta ismeri Zoli bácsi, a volt kerületi erdész, hiszen Ricsi ott cseperedett fel a Bükk erdeiben, a szeme előtt. Így illendően, ha arra járunk, Ricsi mindig bekopogtat az öreghez néhány jó szó erejéig. Így történt ez most is, Zoli bácsit pedig felettébb felvillanyozta, hogy mi csak úgy, egy hangulatos este kedvéért, felmegyünk a Pes-kő házba. Csillogó szemmel adta le az aktuális infókat; a forrás él, fa be van tárazva… Nyilván ezer emlék öntötte el az öreget, főleg most, hogy épp orvoshoz készülődik, a helyett, hogy az erdőn csavarogna. Nem megy ám már annyit, mint régen, az öregség bosszantja korlátaival és most valahogy elkapta a hangulatot tőlünk, megirigyelt minket suhancokat, hogy mi még megtehetjük ezt, csak úgy, úri passzióból.

…bandukolunk hát felfelé, már erdőn, de még a világi témák zónájában tartunk, mikor a völgy felől meghalljuk egy terepjáró zaját. Alapvetően nem is lenne ez furcsa az erdőn, de ez a jármű padlógázon csörtet felénk valahol a völgyben, ami itt azért már erősen rendhagyónak mondható.

– Ej, de nagyon sietős itt valakinek!

– mordulunk össze és lehúzódunk az útról, hogy utat engedjünk a sietőnek, aki még nem bukkant ki az erdőből a rét alsó végén. Aztán nagy porfelhő kíséretében megjelenik Zoli bácsi autója és száguld felfelé.

– Valami történhetett az erdőn…

Gondolkodik hangosan Ricsi, amikor a Zoli bácsi megáll mellettünk.

– Pattanjatok fel, van még egy órám az orvosig, felviszlek titeket. Ricsi te ülj be ide mellém, neked fiam meg van ott a platón egy bárszék.

Jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. Hát, egy pillanatra megilletődtünk, hiszen azért a túra szerves része lett volna a programnak. De hát tulajdonképpen a fő program maga az erdőn lét, amihez a terep-rárózás is hozzá tartozik, így nem is kezdtünk bele az ellenkezésbe. Kiváltképp én, hiszen én kaptam a VIP helyet a platón és ez bennem is nosztalgiát ébresztett. Örömmel pattantam fel, a háromlábú bárszéket beállítottam a fülke mögé, széles terpesz a plató két sarkába és jól megkapaszkodtam. Ennél csak lóháton lehet jobb erdőt járni.

Zoli bácsi septiben kipakolt minket a Pes-kő háznál, még egy üveg finom bajor sört sem fogadott el köszönetként orvos utánra, majd elviharzott, hogy pontosan odaérjen a nyűgös vizsgálatra. Mi pedig megkezdtük bokros teendőinket, a tábor beüzemelését, hogy mire jön az alkonyat, csak az édes flesselgetés maradjon.

Majd később, mikor a vacsora már ott sült a tábortűzben, tértünk vissza Zoli bácsira.

Mennyi élménye lehet az öregnek az erdőről, a Bükkről?! Mennyi szép vadászat, erdőjárás más-más évszakban, hány éjszaka a kunyhókban, vadászházakban. Micsoda tivornyák és néma, meghitt, magányos hajnalok. Hány elakadt erdőjáró mentése mindenféle ítéletidőkben. Téli vadetetések. Kemény munka. Hány ismerős vad és fa matuzsálem és cseppet sem kevesebb történés, mintha Pest belvárosában élte volna le az életét. Hány jószágot ismert születésétől fogva cseperedésén át természetes, vagy szent Nimród oltárán áldozott haláláig. Neki nem képei vannak a Bükkről, hanem egy fél évszázados kalandfilmje.

… és ezen a nyári délutánon a mi kis projektünk felidézte benne ezt az emberöltőnyi kalandot. Kicsit olyan lehetett ez, mint amikor az ember irigykedve elméláz a buszmegállóban az első-bálozó szerelmespár évődő turbékolásán, hogy milyen szép is volt anno ez a mennyei állapot, a belépés a bujaság templomába. Valahogy így idéztük meg mi is Zoli bácsinak a Bükk világát, kizökkentvén az orvoshoz járás nyűgéből és talán hosszas vívódás után arra jutott, hogy ő sem maradhat ki, részt kell vennie a mi kis erdei kalandunkból. Fürdőzni kicsit a suhancok hangulatában, megidézvén a fiatalságot, az erdőt, hagy járja át azokat a frányán fáradt csontokat. Hát ezért történhetett az az illetlen száguldás, utánunk, hogy ha csak percekre is, de újra élhesse azt a szabadságot, amikor az ember enged az erdő hívásának. Mert ez az élet, amikor csillog az ember szeme, amikor időtlen világba hajtja a lelke. Cserébe ott hagyott nekünk a Pes-kő házban egy emberöltőnyi kalandot, ami a tűzbe bambulva elszórakoztatott minket azon az éjszakán. Hát így maradt meg bennem Zoli bácsi, így ismeretlenül.