…amikor a szentjánosbogarak rajzanak. Mond csak láttál te már egyáltalán olyat?

 

 

Na, hol voltál, megint lemaradtál. Persze gondolom épp rohanásban voltál, nehogy lemaradj valamiről. Pedig lemaradtál. Mondjuk, azt hiszem, ha ott lettél volna, akkor is lemaradsz, mert a telefonodat nyomkodtad volna, hogy keresgéld a semmit, amiről nem maradtál le. De azt gondolod, csak egy új infóról maradhatsz le és mire ráeszmélsz, hogy semmiről nem maradsz le, ha néha offlájnba kapcsolod azt a valóságnyomorítót és a zsebedben hagyod, akkor esetleg legközelebb nem maradsz le arról a pár napról az évben, amikor a szentjánosbogarak rajzanak. Mond csak láttál te már egyáltalán olyat? Mert ha nem, akkor tényleg lemaradtál egy meglepően látványos dologról az életben. Persze magadban már nem bízol, csak akkor hiszed el, hogy lemaradtál valamiről, ha az ötödik haverod osztja meg veled a képet, amit már ötezer ember lájkolt. De ember! Nem a képről maradtál le, hanem magáról a rajzásról!  Mond csak nem félsz, hogy lemaradsz az ÉLETRŐL, amíg keresgélsz a telefonodon,  nehogy lemaradj valamiről?

Kovács Imre természetfotós képe. Köszönjük neki, hogy ő sem maradt le 🙂 és megörökítette nekünk.

Érdemes szétnézni a képei között:

Forrás: http://www.sajto-foto.hu/hu/2013/kepek/kovacs-imre-fotoi/szentjanosbogar-rajzas

ps.: Nem hagyhatom ki azt a nagyképű megjegyzést, hogy nekem van szerencsém ezt a nem minden napi élményt minden évben a teraszomról csodálni. Talán manapság lehet ilyesmivel egy élettér minőségét jellemezni. 🙂

Hozzászólás