Blog

A rekreációs fotelhorgászat éjszakája

Ez az éjszaka amolyan szociális programként szerveződött. Anno, színpad-technikus korunkban született meg a lassan hagyománnyá alakuló közös peca Robi barátommal. A dolog – ha jól emlékszem – egy Augusztus 20.-ai Kerekes Band koncert alatt történt. Az Augusztus 20.-ai buli, a jelképes szezonzáró rendezvény és azért bármilyen szép szakma is a színpad, ilyenkorra minden hang és fény-technikus teste ordít egy átaludt éjszakáért és néhány nap semmit tevésért. Szóval Robi a keverőpult mögül átordít nekem a finálé kellős közepén:

– Három dolgot utálok a rendezvényeken; a tömeget, a hangos zenét és a villogó fényeket!  Menjünk már holnap inkább pecázni!

(Ami azért mégiscsak vadul hangzik egy hangtechnikustól keverőpult mögül, koncert közepén, körbevéve ötezer emberrel)

És így tettünk. Na, nem másnap, még le kellett bontanunk a rendezvényt és néhány év elteltével más elfoglaltságot találni, amiben az embernek van olyan nyári estéje amikor nem dolgozik. De attól az éjszakától kezdve egyre többet álmodoztunk az átpecázott gondtalan éjszakákról és szervezgettük, ki mit hoz, hova menjünk, mire pecázzunk… mikor megyünk már?! Így alakult ki a mi közös pecánk hagyománya. Szóval eljutott az élet odáig is, hogy mostanában sikerül néha egy-egy közös horgászatot is összehozni, amolyan ’ez a mi bulink’ típusút. Ezen az éjszakán, az Egerszalóki tározón kötöttünk ki.

Nekem korábban már nagyon sok jó pecám volt a szalóki tározón. A legutóbbi alkalommal tavaly nyáron, Ádám barátommal mentünk ki egy délutáni pontyozásra. Egy nyári – délutántól éjfélig típusú – dumapecára. A dolog előzményeként azért el kell mondanom, hogy egy korábbi bejegyzésemben, amikor Ádám bravúros harcsafogásáról írtam, úgy jellemeztem a pecáinkat, hogy inkább a dumálásról szólnak, mint a komoly zsákmányokról. Persze ezzel a kis jellemzéssel, kiugrasztottam a nyulat a bokorból, Ádám ezúttal megmutatta, mit rejt a Laskóvölgyi tározó. Olyan pecát toltunk néhány óra alatt, hogy csak lestem.

Többször előfordult, hogy egyszerre fárasztottuk a retúrpontyokat (az 5 kiló feletti retúrokról beszélek) és szinte csak ebből a kategóriából fogtunk sorra, számolatlanul.

A legkisebbek 4 kiló körül voltak és az egész peca ritmusa olyan volt, mintha egy jó dévérezés lett volna, viszont a zsákmány ponty volt és nem az aprajából. Le a kalappal Ádám taktikája előtt, az egész siker kulcsa az etetési stratégiában rejlett, de ennek mikéntje maradjon meg az ő titka. ( Nem, nem kutyatáp és egyéb okosságok ) Szóval ilyen élmények után adódott, hogy Robival is ezt a vizet válasszuk.

Forró nyári éjszaka -és ez most végre a mi bulink- így eszemiszom csendes dorbézolás harcsázással volt betervezve. Robi persze ALL-IN módon komoly komfortszettel érkezett a partira. Nem aprózta el, septiben odarittyentett egy konyha-étkezősarkot LED csillárral, mobil grillel, fotellel, függőággyal… és terülj-terülj asztalkámmal.

A menü pedig pisztráng roston, fehérborral. Mit is mondhatnék no, a sok tervezgetés meghozta gyümölcsét. Pazar kis rendezvény kerekedett septiben.  Az eredeti terv szerint, a kajakommal akartuk bevinni a harcsafákat, de már a napijegy vásárlásnál közölte velünk a horgászboltos, hogy a kajak használata a tározón tiltott. Hogy mííí? A víznél később két halőrtől is megkértük, ugyan magyarázzák már el, mi oka lehet annak, hogy csónakból simán horgászhatok, de kajakot semmilyen körülmények között nem használhatok. Sajnos ők sem tudtak erre a végtelen butaságra magyarázatot adni, de nyilván nem is ők hozták ezt a szabályt. Minden biztonsági és vízrendészeti előírásnak megfelel a vízi-járművem egész Európában (nem úgy, mint a tavon használt csónakok nagy része), sőt, a tengeren is horgászhatok belőle, de a Laskóvölgyi tározón nem. Hát, a völgyekben sokáig tart a sötétség és későn jön a pirkadat, kedves szabályhozó nagyokos. Pedig az elmúlt években azt reméltem látni, hogy színvonalas horgászvíz alakulhat lassan ebből a gyönyörű tóból. Mindegy no, egy ilyen butaság nem fogja elrontani a mulatságunkat. (Mondjuk, ha legközelebb ott fogok horgászni az csak kajakból lehet, az biztos)

Szóval felrittyentettük szolid privát rendezvényünket és nekiláttunk a csalihal fogásnak. Hát ez volt a második pont ahol erős visszaesést tapasztaltam a vízkezelésben. Törpe, törpe, törpe olyan mennyiségben, hogy kérdésessé vált az éjszakai harcsázás. A helyi sporik sajnos megerősítették, hogy brutális módon elszaporodott az idén. No, persze vannak ilyen évek minden törpeharcsával terhelt vízen, de azért már szép példák vannak arra, hogy egy gondos vízgazdának nem egy legyőzhetetlen probléma ez. Munkás az biztos és oda kell figyelni, hogy a megfelelő pillanatokban tegyen lépéseket a vízkezelő, de legyőzhető dolog.

Olyan mennyiségben jöttek a törpék, hogy Robi, aki egyébként hatalmas túlélőbajnok, azonnal reagált a váratlan helyzetre egy roppant kézenfekvő mondattal: – na, akkor rágyúrok egy törpeharcsapörköltre! … és így is tett. Szerintem azon az éjszakán többet tett a tóért, mint a gazdája egész évben. Kettesével cibálta ki az átkozottakat a vízből és reggelre össze is hozott egy komoly bográcsra valót.

Szerencsére azért sikerült elcsípni néhány csalinak valót is és bekerült a harcsázó bot is. Akkor végre nekiláthattunk a pazar vacsorának, és a minden földi jónak az édes semmittevés éjszakáján. Még a víz sem fukarkodott velünk. Végül is a törpepörkölt mellett sikerült még három harcsát is fogni, amiből kettő ugyan még gyerek volt és a harmadik sem volt egy matuzsálem, de azért a harcsázást is csak kipipáltuk.