Blog

Egy kis keserédes lokálpatriotizmus

Hiányolom a virtuális térből a magyar vizekről szóló legyezőhorgász beszámolókat. Mert nagyon érdekel, hogyan horgásznak hazai vizeken a hazai legyesek. De hát, mivel magyar vizeken nem nagyon lehet félméteres pisztrángokkal pózolni, nem is nagyon írnak a hazai legyezésről. Kár. Így – bár jelenleg külföldön élek – a szabadságaim alatt magyar vizeken lengetőzött élményekről, felderített vizekről is tervezek mesélni a jövőben. Kezdem pedig az Eger patakkal, ami néhány kilométerre csörgedezik a házamtól. Bár nem vagyok egri, (inkább bükki lennék, de az bután hangzik; a helyi kifejezéstár alapján a „jöttment” kategóriába esem), mégis, az Eger patak különösen kedves számomra, az önfeledt domolykózások emlékével.

Mindenki kirándul Egerben. Nyilván Te is voltál már és bizonnyal leszel is. Mert Eger, valahogy más. Történelem, tradíció, büszkeség, Bikavér, Egri csillag-ok, várvédő bátor Egri leánykák… Utolsó végvára a magyar nemzeti büszkeségnek. Az egri vár, a Szépasszony völgy, a kazamaták, a Bükk, a Lipicai ménes, a Szalajka völgy a termálforrások, lovastanyák, színvonalas rendezvények és persze ott az Eger patak. (valamint számos más említésre méltó horgászvíz) Tökéletes célpont családi kirándulásokhoz. Horgászbottal is.

Ha megállunk a Dobó teret és a Kis Dobó teret összekötő kőhídon, azonnal belénk csap a kérdés: Hol lehet itt napijegyet venni??? Méretes sebesek farolgatnak a domolykóhordák között. Kristály tiszta víz, ízlésesen kiépített árvízvédelmi falak közt csörgedezik természetes medrében a patak. Idilli. Már csak annyi teendőnk maradt, hogy elintézzük a család programját és indulhat a patakpeca.

Két lehetőségünk van. Exhibicionistáknak Streetfishing az idilli környezetben, a patak belvárosi szakaszán, vagy szégyellősebbeknek marad a város feletti és alatti vadregényesebb szakasz. Streetfishingből két opció közül választhatunk. Óvárosi turistapeca, vagy felsővárosi betongettó peca. Mint minden élő víz, az Eger patak is folyamatosan változik, így nehéz tippet adni, hol kezdjük a pecát. Eredményesség és élmény szempontjából talán a felsővárosi szakaszt tanácsolnám. A 25-s úton Észak felé átautózunk a városon és mielőtt elhagyjuk Egert és Felnémetbe érkeznénk, a bal oldalon találunk egy Lidl-t. Ennek a parkolójából lefelé indulva egészen addig a pontig, ahol a patak átfolyik a 25-ös út alatt. Talán elsőnek ezt a szakaszt ajánlanám az ismerkedőknek. (alatta is jó lehet, de azt rég láttam, az már a lakótelepen, a városon keresztül folyik.) Itt többnyire gázolni sem kell, ami egy ilyen kis patakon hatalmas előny ám. Nem zavarjuk szét a halakat a csörtetésünkkel….

Aki pedig bevállalja az óvárosi látványpecát, annak nincs más teendője, mint a családdal tesz egy sétát a patak menti sétányon, kb. a Knézich Károly utcától az Érsek kerten át a Sas útig terjedő, nagyjából három kilométeres szakaszon, felmérvén az ígéretes pontokat. Ezt a bejárást mindenképpen javaslom az összes városi szakaszon, hiszen kis-patakos peca vár ránk, ahol a legtöbbször, ha a mederben, vagy közvetlen a parton állva megpillantjuk a halat, akkor ő már rég kiszúrt minket, ha nem is inal el, azonnal abbahagyja a táplálkozást. Jó, ha van róla fogalmunk, milyen helyhez közelítünk, vagy melyik részt kell messzebbről megdobálnunk. (de nem kell ezt ecsetelni a patakcserkészeknek) Szóval igazi sompolygós, cserkelős peca vár ránk. …és most képzeljük hozzá, ahogy Mr. Bean-ként mindenféle vízigazok mögé bujkálva közelítjük a dobó pozíciót, közben a turisták hada drukkol a hóbortos különcnek a támfalakról. Mert a turisták drukkolnak. Egerben pedig turisták vannak. Ennek a pecának a jutalma: népszerűség és hírnév turista körökben, akár szebbecske sebes-pisztrángok és számtalan domolykó. Számtalan apró domolykó. Nyilván, kis patak, kis halak, mégis nagyon jó szórakozás.

Persze rejtőznek ám meglepő méretek is egy ilyen csenevész patakban. A tapasztalt szem és az ügyes cserkelés némi szerencsével akár büszke trófeát is érhet. Ezeken a szakaszokon nyugodtan használhatunk hosszú botokat, sehol nincs zavaró, a meder fölé hajló növényzet. A #2-3 osztály bőségesen elég lesz, de ha van a tarsolyban; az ilyen pecára a tenkara a tökéletes választás.

Ha viszont nem fűlik a fogunk a lengetőzős közszerepléshez, akkor bizony el kell hagynunk az idilli kirakatvilágot, ahol a papok táncolnak és be kell kukkantanunk a turista színfalak mögé.

Ez a peca egy merőben más élményt nyújt. A buja parti növényzet nem nagyon engedi, hogy a partról fürkésszük végig a meghorgászni kívánt szakaszt, így a mederben gázolva kell vizslatni az ígéretes meder alakulatokat. Az átlagos boka mélységet sorra szabdalják a térdig érő mélyületek, amik már haltartó helyként működnek és itt-ott akár derékig érő púlok is kerekednek e kis patakban. Nagyon figyeljük a felszínt, a medret, hogy időben észrevegyük a lehetséges haltartó helyeket, mélyületeket. Ha túl közel mentünk, akkor már buktuk az aktuális púl királyát. Nem könnyű pálya, de épp ettől szép. Ide az jöjjön, aki a cserkelésben találja meg a peca örömét, még akkor is, ha a zsákmány nem egy lájkkirály. De nehezítsünk még a pályán. 🙂 Természetesen ezt a környezetet sok helyen, sőt egész szakaszokon a meder fölé hajló bokrok és fák is nehezítik. Így egészen kurta pálcát javaslok ezekre a szakaszokra. A 6′ #2-3 Patakcserkész pálcámat pont ilyen pecára építettem. Ide ez a tökéletes.

Szóval ezeket a szakaszokat azoknak javaslom, akik a cserkelésben, a nehéz pályán, vad (helyi születésű) hal megfogásában találják meg az élményt.

Jaj, de frusztrál engem folyton az a kesernyés íze e világnak, hogy bizony itt már elhagytuk a turista díszleteket, ahol a papok táncolnak. A „Tiszta udvar rendes ház” felirat az utcafronton büszkélkedik, hátul pedig, a patakra nyíló kiskaput ma már csak arra használja a fogyasztói világba butult paraszt, hogy megszabadulhasson kényelmetlen szemetétől. Annyira szeretnék bátorítani, hogy gyertek legyezni az Eger patak csendes, eldugott világába is, de becsapnék mindenkit és szégyenkeznem kellene, ha nem mondanám el, hogy bizony itt keserű képekbe is futhatsz:

Szóval, sajnos nem lenne teljes a leírás ezek nélkül a szomorú képek nélkül. Itt bizony nem foghatja senki az ukrán és román szomszédainkra a szemetet, mint például a Tiszán. Ez bizony a felnémeti és egri lakosok imidzsét rombolja, szégyenét hirdeti. Hol van innen az hírös egri büszkeség?

De azért igyekszem mégis az élményt hirdetni. Mert hát, azért legyes vízből nem vagyunk nagyon eleresztve a Kárpát medencében. Márpedig az Eger patakon nagyon jót legyezhetünk ha kinőttük már a méretkomplexusunkat. Ha a városon kívül akarunk próbálkozni, két kényelmesen megközelíthető irányt javaslok indulásnak. A felső szakaszhoz az Eger és Felnémet közötti Obi, vagy Lidl parkolóban megállhatunk, a patak ott folyik szinte közvetlen a 25-ös főút mellett, majd bekanyarodik Felnémet mögé. Az első, elhagyott felnémeti ház mögötti földúton besétálva úgy 200 métert, kényelmes sóder-patkán juthatunk le a vízre. Innen fölfelé indulhatunk. Az Eger alatti szakaszhoz a Kistályai úton autózzunk Maklár irányába, onnan a jobbra nyíló utak némelyike áthalad a patak fölött. (Ez egy darabig iparterület, nem nagyon vannak utcanevek, így keressük ki a szimpatikus szakaszhoz lefutó utat a Google Earth-ön.) Én ezen a pecán, amikor a fotók készültek, tulajdonképpen arra voltam kíváncsi, sikerül-e pisztrángot fognom ezeken a városon kívüli területeken. Két pisztránggal találkoztam, mindkettővel az alsó szakaszon. Az egyiket már későn vettem észre, struccként lapult egy szikla tövében és rettenetesen remélte, hogy nem veszem észre. Természetesen semmi esélyem nem volt akkor már. A másik, egy egészen akaratos méret, amit egy határozottan mély gödör alján sikerült megakasztanom, sajnos lefordult a harcban, így ez a bejegyzés most csak a domikról szól. No, de majd folytatjuk a következő szabin.