Sziasztok!

Ha már olvastatok bármit is tőlem, akkor valószínű sejtitek, fehér bottal járom a virtuális világot. Így technikailag meglehetősen nagy kihívást jelent, hogy olyanná váljon a blogom, ami az olvasók számára érdekes és emészthető tud lenni. (Tartalmilag nyilván kicsit más a szitu, a gondolatok jönnek, leírom ahogy tudom – mert hát ez vagyok én – ha belegebedek sem tudok jobban írni magamnál) De hát az ember fia igyekszik ám jobb lenni, mindig egy kicsit jobban csinálni a dolgát, vagy épp a passzióját.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Polyák Gyuszi barátom – akivel nagyjából egy évtizeden kersztül repültünk együtt és barangoltuk be Magyarország tájait felülről (talán majd ezekről a kalandokról is mesélek néha – mondjuk télen – ha már nem lehet majd horgászni) – a szárnyai alá vett és istápolja bukdácsolásomat. Fogalmatok sincs róla mekkora áldozat ez részéről, mert ha én egyszer rákattanok valamire akkor pont, mint egy kisgyerek, kérdések végeláthatatlan sorozatával ostromlom áldozatomat. Szóval megilleti egy hatalmas respekt és köszönet! Ennek eredménye lett blogom új verziója, a pergetőzés.hu

Lelkes vagyok, hiszen az, hogy aki ezidáig ellátogatott induló blogomra, megtette ezt 3-4 alkalommal is ilyen rövid idő alatt. (a statisztika szerint – Miket tudnak ezek az egyesek és nullák?!) Nos, számomra ez azt jelenti, hogy talált neki szóló gondolatokat. És ez szuper!

Úgyhogy Isten hozott titeket, remélem becsempészhetek néha egy-egy ízes pillanatot a világotokba!

 

Hozzászólás