Blog

A botépítés ötlete teljesen a véletlen műve volt. Sok kis apró momentum vezetett odáig, hogy ráébredjek, magam kell megépítenem a számomra megfelelő botot. Azaz botokat, mert hát ugye, ha az embernek sikerélménye van…

A történet nagyjából úgy kezdődött, hogy szerettem volna egy egészen kurta, kispatakos legyezőbotot a benőtt dzsungelek cserkelésére. Ez még a Garadnán fogalmazódott meg bennem. Keresgéltem én, de valahogy nem leltem olyanra, ami megdobogtatta volna a szívemet. Közben véletlenül belefutottam egy You-Tube videóba, ami teljesen elvarázsolt. Egy japán suhanc készít bambusz botot azzal a japános tiszteletreméltó odaadással, amit csak ők tudnak a világon. Nagy tisztelője vagyok a japán kultúrának, kalandoztam is a felkelő nap országában. Láttam az ikonikus Fujit, és ahogy a filmet néztem, teljesen átéltem újra azt a világot. Az apró műremek házakat, a zen kerteket, az illatokat, a halpiac szagát, a sushi ízét – ami két órával azelőtt még az óceánban úszkált. …A szürreálisan mélykék hajnalokat és a tökéletesre törekvés élményét.

 „Ekkor még nem sejtettem…” Aztán egy amerikai honlapon meglátom a pálcát. Pont amilyet elképzeltem. Üvegszálas, 6’ # 2-3. Pont ilyet kerestem. Viszont ez csak egy nyers pálca. Hm. Napokig hessegettem az egyre nyilvánvalóbb gondolatot; meg kell vennem azt a blank-ot, és magam kell felépítenem a horgászbotomat. Nem fűlött hozzá a fogam, hiszen biztos voltam benne, hogy botot építeni ugyan nem lehet nagy ördöngösség, de a JÓ bot építéséhez biztosan az ezer titkok ösvényén át vezet az út. …és ez persze így is van.

Megkérdeztem hát Google bácsit, mit tud a horgászbotkészítésről és persze abban a pillanatban rám szakadt a gigantikus méretű virtuális észosztás. Nyilván ebben a témában is – mint minden másban a virtuális világból – a leg időigényesebb, kiválogatni a hasznos információkat és felismerni a sok blabla között a félszavakban elejtett legfontosabb titkokat, nüánszokat. Éppen ezért, még a leg dilettánsabbnak tűnő videókat is végig néztem, hogy kontrasztosabban kirajzolódjon, mit – hogyan csináljak, és legfőképp, mit – hogyan NE csináljak. Így, hónapokig tartó olvasgatás, video nézegetés kezdődött. Ahogy beleástam magam a témába, megtaláltam magamnak azokat a botépítőket, akiktől el tudtam lesni a tudományt, már nem volt kérdés, ebből botépítés lesz. Hát így kezdődött.

Nyilvánvalóan merül fel azonnal az első kérdés:

– Miből gondolom, hogy jobb botot tudok építeni, mint egy cég, aki már száz éve ezt csinálja?

– Nos, nem gondolom! Az én botom nem lesz tökéletes, épp ahogy én sem vagyok az. Az én botom, olyan „Kockás” lesz. De ennek a botnak lesz egy hatalmas erénye a gyárihoz képest; nevezetesen, hogy minden egyes apró részletébe beleteszem magam, legjobb tudásomat és nem leszek rest százszor újra kezdeni minden egyes munkafolyamatot, amivel nem leszek elégedett. Egyetlen porcikája sem fog rutinos mozdulatokkal – közben máshol járó figyelemmel – készülni. Valaha ugye ez – a bele tett figyelem és tökéletesre törekvés – különböztette meg a márkás eszközöket a tömegcikktől és nem a felvásárolt cég neve, az imidzs és a marketing.

…Magam összerakni a horgászbotomat, épp olyanra, amilyennek elképzeltem és úgy horgászni, fárasztani, hogy ismerem botom összes rezdülését, határait, minden egyes négyzetcentijét, hiszen a kezem nyomát hordja magán. Az ilyen botnak lelke van!…

Nem mellesleg pedig egyedi horgászbotom lesz, olyan orsótartó, gyűrűsor, markolat és dizájn kerülhet rá, amilyet én választok.

Nos, következik még a megkerülhetetlen kérdés:

– Ha a leg autentikusabb a bambusz horgászbotbot, miért nem a bambuszbot építés a cél?

– Hm, a válasz roppant egyszerű. Ha az ember ilyesmibe kezd, nagyon fontos, hogy tisztába legyen a képességeinek a határaival!!! Több tényező is indokolja, hogy ne tévedjünk erre az ingoványos ösvényre. Épp csak egy a sok közül, hogy fogpiszkáló átmérővel bíró szálakon kell tized-századmilliméteres pontossággal gyalulgatni, ami nem csak extrém ügyességet kíván, de extrém profi szerszámokat (és az ezzel járó kiadásokat is). Valamint ne felejtsük el, hogy pálcánk egyik legfontosabb tényezője a karakterisztikája, ami egy kezdőnek néhány bambusz szál kiválogatásával aligha fog olyanra sikerülni, amilyet szeretne. Tehát nincs értelme belefolyni olyannak, aki csak saját igényeire szeretne néhány pálcát építeni. Aki bambuszbotot kíván építeni, legalább a blankot bízza egy profi építőre. Például látogasson el ide: http://www.imretibor.hu/  A magam részéről egyébként nem érzek vonzalmat a bambusz botok iránt. Csodálom őket, mint mestermű, de szívesebben horgászom modern csodákkal. Bár az analóg világból származom (és erre már-már büszke is vagyok 🙂 ), felettébb kedvelem és élvezem a XXI. század vívmányait – és ez a valódi válasz a fentebb ecsetelt kérdésre.

Jöjjön hát a következő kérdés: Kinek ajánlom és kinek nem, a botépítést?

Nos, egy igen komplex konstrukciós feladat előtt állunk, ha horgászbotot kell építenünk. Így, akinek nyűg a pepecselés, aki nehezen képzel el összetett munkafolyamat sorrendeket, akinek nincs türelme precízkedni és nem gyakorlott barkácsoló, azoknak – valamint a„jóóvanaz” típusú embereknek – nem ajánlom ezt a mókát. Sok féle „szakmát” kell érintenünk és sok féle anyaggal kell dolgoznunk, valamint nagyon átgondoltan kell megterveznünk előre több lépést, munkafolyamatot.

Pepecselnünk kell, precízkednünk, és elsősorban a finom-motorikánkra lesz szükség ennél a munkánál. De soha ne legyen rosszabb munkánk, nem igaz?! Így nem árt, ha szunnyad bennünk némi ezermester hajlam, türelem, rugalmasság és némi kedv miniatűrök buzerálásához. (Légykötő mesterek előnyben) No, és még valami. Amikor az ember a saját botját építi, egészen furcsa dolog történik. Nevezetesen, hogy a jól átgondolt terveinket, egyszer csak elkezdi átírni horgászbotunk. Életre kel és beleszól a pontos terveinkbe. Nem olyan színű cérnát akar, amit megálmodtunk, vagy más stílusú végdugót, nyélformát, esetleg dizájnt. Elkezd életre kelni és kezdi mutatni magát, milyen is akar ő lenni valójában. …Mondom, hogy lelke van egy ilyen botnak! (A mérnöki agyberendezésű egyének nyugodtan figyelmen kívül hagyhatják az utolsó mondatokat. 🙂 ) Nos, a fentiekből talán mindenki eldöntheti, hogy tudja-e majd élvezni ezt a munkát és a végeredményét.

Végül pedig: Mennyibe kerül megépíteni egy horgászbotot?

Nos, ne legyenek illúzióink. Persze rendelhetünk olcsó kínai blankot, alkatrészeket és bizonnyal anyagokat is, de akarjuk ezt? Megjegyzem sok (a legtöbb?) nagy márka is Kínában készítteti a horgászbotjait, olyannyira, hogy kis keresgéléssel rá is találhatunk akár neves cég nyers – még „nóném”- blankjaira, amik „olyan színűek” és kísérteties módon még az összes paraméterük is egyezik. (Az például nem lehet rossz alapnak, nem? Ha már Kínából tervez valaki rendelni.) Szóval ebben nehéz tanácsot adni, mindenki maga döntse el, miben bízik meg. Én inkább az ellenkező irányból válogattam. A patakcserkész blankom az USA-ból, a cseh nimfás pedig az Egyesült Királyságból származik. Nem azért nem lesz olcsó a botunk, mert nem lehetne kevesebb pénzből kihozni. Rá fogunk ébredni, hogy ha már a kezünk munkáját és rengeteg időt szentelünk egy olyan horgászbot építésének, amilyen csak nekünk van a világon, akkor a legrosszabb esetben is arra fogunk jutni, hogy inkább havonta költünk egy bizonyos keret erejéig, és majd szép lassan összeáll a bot – az a bot és olyan bot amilyenre igazából vágyunk – minthogy kompromisszumokat kössünk. Nem igaz? Első ötletem szerint egy tételes felsorolást terveztem készíteni a kiadásokról, de nem veszem el a tervezgetés örömét. A cikk alján található linkek között böngészve rátalálunk majd az árakra is, és nagyjából ennek a cikksorozatnak a negyedik részére elérünk oda, hogy tisztában leszünk, mi mindent kell beszereznünk, és ez mennyibe fog nekünk kerülni. De nem akarok mindjárt elrettenteni mindenkit. Egy átlagos, jó minőségű horgászbot árát nemigen fogjuk túllőni, sőt…

Hát ennyit az előzményekről, térjünk át a gyakorlatra. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem célom a horgászbotépítés minden csínját-bínját úgy előadni, mintha vér profi lennék, hiszen nem vagyok az. Mindössze egy reális leírást szeretnék megosztani az én saját tapasztalataimról, egy kis kedvcsinálót, ismertetőt azoknak, akik kacérkodnak ezzel az élménnyel. Egy idézet jutott eszembe hirtelen a Mátrixból: „Én csak az ajtót mutathatom meg, neked kell bemenni rajta” …hát, valahogy így.

Nézzük, miről lesz szó a következő fejezetekben:

Valamint a továbbiakban:

Néhány munkafolyamatot bemutató linket beollózok kiindulási alapnak, azoknak, akik kacérkodnak a botépítés gondolatával. Nem meglepő módon az angol, az amerikai és a német ismertetők magukon hordják az adott nép egyéniségét, stílusát is, így például az amerikai bemutatók vérprofi imidzse mellé időnként előfordul, hogy igen felületes tudás párosul. Hatalmas előnyben vannak azok, akik az angol és a német nyelven is megértik a mondandót, összecsipegetve így a zsíros nüánszokat. Nyilván megtalálja mindenki magának azokat a botépítőket, akiktől jól tud tanulni és olyan minőséget képviselnek, amilyet ő szeretne. Ezek a linkek elsősorban az alap munkafolyamatokról szólnak, és csak egy csepp a virtuális óceánból, viszont mindenképpen ajánlott egyedi botépítők honlapjait is böngészni, ahol sok ötletet, és inspirációt kaphatunk, titkokat elleshetünk.

angol, amerikai:

https://globalflyfisher.com/rodbuilding

http://www.anglersworkshop.com/Forum-Tutorials

https://www.youtube.com/channel/UCuMyopInXQAQcuCLH5znexw

http://www.rodbuildingforum.com/index.php?showtopic=6718

német:

Botépítők. Amúgy kontrasztosan a végletekből:

http://www.carlinbamboo.com/

https://www.jprossflyrods.com/pages/jp-ross-fly-rod-quality

https://www.v-stickflyrods.com/

A következőkben elkezdünk a konkrétumokról beszélni. A második részben átnézzük milyen eszközökre lesz szükségünk.