Az alkatrészek kiválasztása
Nos, nagyon izgalmas részhez érkeztünk. Összeválogatjuk horgászbotunk alkatrészeit. Itt meg fogjuk mozgatni mind a két agyféltekénket, hiszen a bal agyféltekénkkel praktikusan összemérnököljük, hogy mely anyagok, minőségek lesznek a leg megfelelőbbek tökéletes pálcánkhoz, majd ha ezzel megvagyunk, akkor átengedjük a terepet jobb agyféltekénknek és elképzeljük a dizájnt, a színvilágot és ezzel a kettős szűrővel leszűkítve a választékot, kiválogatjuk a megfelelő alkatrészeket. Vegyük át, mire lesz szükségünk. Ezt a feladatot nyilván mindenki maga is meg tudja oldani, hiszen előveszi az egyik horgászbotját és átnézi, milyen alkatrészek vannak rajta. Magára a blankra nem térek ki, hiszen nyilván erről egészen konkrét elképzelésünk van, különben minek is kezdenénk horgászbotépítésbe. Szerencsés esetben, már a kezünkben tartjuk a nyers bottestünket és – mosolygunk magunkban, hogy milyen igaza volt Kockának, hogy lebeszélt az alkatrészvásárlásról a blank kézbevétele előtt – máris kezd kirajzolódni tudatunkban, hogy milyen is akar lenni ez a pálca. Szóval, szeretne ez a pálca gyűrűket magára, azoknak cérnát, amivel rögzíteni fogjuk őket, talán egy horogbeakasztót, majd egy „winding check”-et, azaz egy nyéltag záró frontgyűrűt, egy parafa nyelet (ínyencek különféle nemesfa duplon és egyéb anyagokból is választhatnak), valamint egy orsótartót és végül a nagy kérdés, az orsótartó dugójával fejeződjön be a bot, vagy kapjon egy „fighting butt”-ot, azaz egy… mittoménmiazabotvégén-t. (Harcibunkó mégsem lehet 🙂 )
Fontos, hogy ez az utóbbi kis bigyusz a bot végén, nem feltétlenül csak dizájn, vagy kényelmi kérdés. Itt most az asztalon előttem forog éppen a leendő cseh nimfás pálcám, a maga majd három és fél méterével. Nos, mi lesz ennek a konstrukciónak a leg kényesebb pontja? Hát az egyensúlya! …és persze már nyilván leteszteltem nyersen, mégis, ezt a kis végdugót hagyom utoljára, hogy a kész blankot orsóval együtt, majd pontosan ki tudjam egyensúlyozni, finomhangolni. Ekkor fog majd kialakulni, hogy milyen lesz a formája, súlya… Extra súlyt persze nem akarunk, és ha bejöttek a számításaink, akkor nem is lesz rá szükség. Viszont inkább öt gramm a végébe, minthogy feltűnjön, hogy a pálcát tartani kell horgászat közben. Mert a rossz balanszot azonnal érezni fogjuk, az öt grammot viszont csak sok órás gondtalan peca után – esetleg.
Folytassuk hát, hátulról, ha már innen kezdtük. Jöjjön az orsótartó. Itt a legelső eldöntendő kérdés, hogy a botvéghez, vagy a nyéltaghoz zárjon, tehát az orsót előre, vagy hátra tolja a rögzítéskor. Ennek is nyilván egyensúlyi szerepe van elsősorban. Az általánosan elterjedt, a nyéltaghoz – tehát előre – záródó. Viszont, hogy visszatérjek itt előttem forgó igen hosszú pálcámhoz, ennél a darabnál épp a kiegyensúlyozás miatt hátra, a bot vége felé fogja tolni az orsótartó az orsót, így javítva a kényes egyensúlyon. Ezt az alkatrészt valószínűleg leginkább a dizájn fogja eldönteni, mégis még egy pontot megemlítenék rajta, ami pedig a szorítóanya. Azaz szorítóanyák, hiszen a minőségi daraboknál, nem csak, hogy egy kontraanya is biztosítja a biztos záródást, de a két anya egymással érintkező felületeik gumírozottak is, így a biztos tartás mellett, a kopás nélküli könnyed lazítást is lehetővé teszik. Praktikus apróság.
A parafa. Nagyon kényes témához érkeztünk. Mivel a szükséges anyagokat tárgyalt részben említett parafa glettanyag minden hibát elkendőz, így nem lehetünk biztosak benne, hogy egy fényképeken látott nyéltag valójában milyen minőségű. Éppen ezért azt javaslom, hogy ha kész parafa nyéltagot rendelünk, akkor csak olyan eladótól rendeljük, akinek elhisszük, hogy a nyersanyag valóban kiváló minőség. Nyilván, ha magunk készítjük el, akkor a nyersanyag a feldolgozás előtt a kezünkbe kerül és eldönthetjük, hogy beépítésre alkalmas-e a minősége.
„Winding check” Ez a kis gyűrű a parafa elejét zárja. Ezt is csak akkor fogjuk tudni beszerezni, amikor kezünkben a nyers blank és ki tudjuk számolni, hogy ahova kerülni fog, ott milyen átmérőjű a bottest. Semmiképpen ne szoruljon rá, az gyenge pontot eredményezne extrém erőhatásnál. 0,5mm-enként növekszik a méretük, mindenképp lazán csússzon a helyére és a rugalmas epoxi tölti majd ki a minimális hézagot. Nyilván van némi funkciója abban, hogy a kapás körüli izgalmaink közepette, ne kaparjuk ki az elvékonyított nyéltag felső peremét, J mégis inkább díszítő szerepe van. (Nyilván a gyári botoknál, ahol sztenderd méretekkel dolgoznak – ezért a legtöbbször a parafa is a nagyobb belső átmérő miatt aládolgozva kerül felragasztásra – a parafa és a bot felülete közötti hézagot hivatott eltakarni. Mi ugye nem csinálunk ilyen munkát, így csak, mint díszítőelem gondolkodunk az alkalmazásában. Gyönyörű átmenetet lehet készíteni cérnabandázzsal is, ha nincs mit takargatnunk a színfalak – azaz az árulkodó hézag – mögött.)
Horog beakasztó fül. Nem kell túlspilázni. Több formája létezik, a színét, nyilván a gyűrűk színéhez fogjuk igazítani.
Toldóstücnik. Azaz a fém toldótagok, amivel a tagokat összeillesztjük. Nincs velük tapasztalatom, hiszen az üvegszálas, illetve a karbon pálcáknál nincs szükség ilyen használatára. Aki pedig tonkinpálcát épít, annak már rég sokkal mélyebb tudásának illik lenni, minthogy ilyen leírásokat olvasgasson.
Bandázscérna a gyűrűk és a toldások rögzítésére. Ismét Gombóc Artúr csokoládékínálatához érkeztünk. Nem is nagyon mennék bele, hiszen elsősorban ízlés kérdése a választás. Ha áttetsző bandázst szeretnénk, ahol látszik a lakkban a gyűrű talpa, akkor világos selyemcérnát válasszunk. Egyetlen megjegyzés, hogy mindenképpen vásároljunk több variációnak megfelelő cérnát. Gyakorlatilag lehetetlen harmonizáló színeket válogatni képernyőről, így csalódás érhet minket, ha a tutinak vélt cérna mégsem passzol a blankhoz.
…éÉÉÉs, következzenek a gyűrűk! Tádám! Gondolom egyetért mindenki, itt nincs apelláta, a lehető legjobbnak kell felkerülnie. Hogy ez egy talpas, két talpas, „snake”, vagy betétes legyen – itt szintén Gombóc Artúr csokoládékínálatához hasonlíthatóak a lehetőségeink – azt nyilván a praktikus céloknak kell eldönteni. Nézzük az esetemben fennálló kontrasztos példát, egy kurta, de strapabíró dzsungelharcra épített pálcát, valamint egy igen sudár cseh nimfás botot, ahol az anyagminőség után a legfontosabb tulajdonság, a gyűrűk súlya, hogy könnyebb legyen kiegyensúlyozni a pálcát. Gondolom érzékelhető, hogy teljesen ellenkezők a követelmények. Míg a dzsungelbotra bika kéttalpas kígyógyűrűk kerültek, addig a langaléta fészekpiszkáló leheletvékony egytalpas megoldást kapott, ahol gyűrűnként egy bandázs súlyát is meg tudtam spórolni. Persze keménységben, tartósságban nem kötöttünk kompromisszumot. Apropó, keménység, tartósság. Legjobb, ha beollózok egy linket, ahol alapismereteket szerezhetünk a témában.
http://www.abf-team.hu/a-zsinorvezeto-gyuruk-rovid-tortenelme/
Innen aztán okosodhatunk tovább a naprakész újdonságokról nemzetközi terepen. Talán a leg egyszerűbb, ha megnézzük, mivel reklámozzák a komolyabb pálcákat, így kézzelfogható képet kapunk a vegyjelek helyett. Nyilván a Seymo és FUJI kínálatában meg fogjuk találni a nekünk megfelelőt. Jöjjön hát a gyűrűválasztás másik fontos része, a méretezés. Nem a gyűrű kiosztás, hanem a gyűrűk méretének meghatározása. Bár az alábbi linkek már a gyűrűkiosztást is számolják, erre a számolásra majd a „matekos” részben egy sokkal használhatóbb programot fogok mutatni. Ugyanis ezek nem számolnak azzal, hogy gyűrűzetünk ritmusát erősen befolyásolják a toldások! Márpedig ez nagyon fontos tényező, hogy elkerüljük a gyenge pontokat. Viszont ezekkel a gyűrűk méretét meg tudjuk határozni. Temérdek kész táblázatot is találhatunk minden bottípushoz akár a Seymo, akár a Fuji cégtől is.
https://www.hilevel.se/en/guide-spacing.html
http://carlinbamboo.com/essays/guidespacing.htm
A gyűrűk végleges mennyiségét érdemesebb akkor meghatározni, ha a toldásokkal összhangban kialakult a gyűrű kiosztás. Nyilván a spiccgyűrű és a vezetőgyűrűk igazodnak egymáshoz mind színben, mind méretben.
Egy dolgot kell még megemlíteni a spiccgyűrűnél, az pedig a hüvely átmérője. Ezt úgy kell megválasztanunk, hogy kb. egy tizedmilliméterrel bővebb hüvelyt válasszunk a spiccátmérőnél, amit a ragasztónak kell kitölteni, a tökéletes rögzítés érdekében.
Nos, átnéztük, milyen alkatrészekre és anyagokra lesz szükségünk, hogy elkészülhessen horgászbotunk. Valamint kialakult a kész költségvetés is, mindenki eldöntheti utánajárva az áraknak, hogy mennyiből tudná felépíteni a horgászbotját.
Így nem maradt más, minthogy belekezdjünk a munkába. Tehát a továbbiakban a gyakorlat következik, amit a „matekkal” fogunk kezdeni.
