Minden horgásznak van olyan víz, ami a szíve csücske. Nekem az egyik ilyen, az Izár. Olyan élményekkel lep meg, ami akkor is megérne egy horgászatot, ha épp egyetlen halát sem engedné megküzdeni velem. De azért kedves tőle, hogy még nem volt ilyen fukar velem.

(Ez a bejegyzés képekben egyenlőre nem fog bővelkedni, mert csak azt a néhány képet tudom beletenni, amiket én készítettem. A horgászat alatt Ricsi fotózott és mivel ő most éppen a Pó-n kergeti a harcsákat, egyenlőre meg kell elégednetek a betűkkel.)

Nyár van, kánikula, mi lehetne jobb programja egy pergető horgásznak, mint egy gázló pergetés, egy hűvös hegyi folyóban?! A helyszín ugyan az, amit már korábbi bejegyzésemből ismerhettek, vendéglátóm is, de az idén elsőként egy nyári domolykózást terveztünk az Izárra. A folyónak ez a része, a helyi horgászklub kezelésében áll és minden tag évente összesen három alkalommal hozhat a vízre vendéghorgászt, aki csak vendéglátója jelenlétében horgászhat. Így – mondanom sem kell – hatalmas hálával tartozom Ricsinek, vendéglátómnak, hogy rám pazarolja ezeket a lehetőségeket. Tehát három alkalmunk van egy évben, így nagyon meg kell fontolni, hogy mikor sütjük el ezt a három lehetőséget. Úgy döntöttünk, tervezünk egy nyári domolykózást – erről szól mai bejegyzésem -, majd a maradék két alkalmat ősszel – télen a pisztrángokkal töltjük el.

Szóval gázló domolykózás. Domolykózás, mert ilyen nyáridőben, eddigi szerény tapasztalataim alapján – a nagyobb folyókon, mint a Duna és az Izár – a pisztrángok képesek nyomtalanul eltűnni, majd ősszel újra előkerülni,  ki tudja honnan. Domolykóéknál viszont ez épp fordítva van. Úgy tűnik, mintha pisztrángék és domolykóék csereprogramban üzemeltetnék téli és nyári rezidenciákat, így – kis túlzással – ott ahol nyáron a domi jön, ott télen a pisztráng. …és mi ezt szeretjük, ugye?!

Persze a technika kicsit más. Talán a domolykópergetésnél a legfontosabb a pontos dobás. Nagyon jó dobásgyakorlat, hiszen itt tényleg zsebkendőnyi nyiladékokba, kell bedobni a csalit, mondjuk két kő közé, vagy egy víz fölé lógó bozót ágai alá, hogy felkeltsük híresen gyanakvó játszópajtásunk érdeklődését. A kulcsinger pedig elsősorban a csobbanás és nem feltétlen az így húzom, itt húzom játék, hiszen ha a csobbanást követő egy méteren belül nem történik semmi, akkor a kapás esélye már radikálisan lecsökken. Ilyenkor ugye a parti növényzetről vízbe hulló táplálék sztoriját próbáljuk megetetni a domcsikkal. Ennek megfelelően a csali választásnál is a fő szempontom az volt, hogy nagyon pontosan tudjam dobni. Minden más – mint például  a méret, vezetési mélység, szín – csak ez után következett. Ráadásul pedig egy Izár méretű folyón, hiába, hogy az ember gázol, a dobástávok tudnak elég hosszúak lenni, a helyenként brutális sodrás miatt.

Előző oldal1 / 4

4 HOZZÁSZÓLÁS

    • Köszi, remélem a horgászat képeit is meg tudom majd mutatni, de ez már csak szeptember lesz. Szabadság! -és Túr kajakpeca vár rám szeptemberig.

  1. Szia. Irigyellek, én csak a nyálam szoktam csorgatni az Izar hídjairól. Képtelenség napijegyhez jutni.
    München környékén ismerek néhány jó pisztrángos folyót ahol domizni, márnázni is lehet pergetve, ha érdekel küldök infót…Van amelyik novemberig nyitva.
    üdv. Kollár Zoli
    zpesca@gmail.com

    • Jaj, csak most fedeztem fel a hozzászólásodat. Nem nagyon volt időm a blogra (elvégre nyár volt 🙂 Hát igen, napijegyet nehéz szerezni, de ha arrafelé laksz, akkor érdemes belépni az egyik klubba és nincs több nyálcsurgatás. A müncheni vizek természetesen érdekelnek, priviben kereslek.

Hozzászólás