A tervezés, a „matek”
Az előző fejezetekben beszereztünk mindent, ami horgászbotunk összeépítéséhez szükségünk lesz, kezdődhet az építkezés. Azaz most értünk el arra a pontra, amikor pontosan meg tudjuk tervezni pálcánkat. Tehát gondolkodjunk, mielőtt belevágnánk! Mit is kell pontosan kiszámolnunk? Nyilván először is, a gyűrűkiosztást, amit gondoljunk át és teszteljünk le százszor mielőtt véglegesítjük a tervet. Ha ezt a „matekot elszúrjuk, akkor ” keserű csalódás lesz munkánk gyümölcse, nem pedig hatalmas fárasztások és trófeák. Tehát ne rám hallgass és ne a márkanevek kész táblázataira, hanem gondolkodj, számolj, vess össze több forrást és TESZTELJ! (A tesztelés mikéntjéről, majd a következő fejezetben)
Ahhoz, hogy pontos számításokat végezhessünk, pontosan ismernünk kell a blank hosszát. Tudom, ez bagatellnek tűnik, mégis, dugjuk csak össze a pálcát, húzzuk fel rá a spiccgyűrűt és mérjük meg. Na ugye?! Persze azzal, hogy az egész gyűrűzet, feljebb csúszik egy centit, mert hosszabb a nyers blank, az csak a precízek tudatát fogja piszkálni. Viszont amikor feljelöljük majd a gyűrűsor helyét, akkor semmiképpen ne tegyük ezt spiccgyűrű nélkül, mert akkor torzul az egész. A spiccgyűrű hüvelyében ugyanis általában nem csúszik fel a spicc a gyűrű talpáig, ezért a nulla pontunk, nem egyezik meg a blank spiccével, hanem az felett lehet akár egy centivel is. Tehát, ha a blank hegyétől jelöltük fel, akkor már az első két gyűrű távolsága nagyobb lesz (aztán a következő kettő távolsága kisebb) ami nem csak bután néz ki, de egészen más terhelést kap pálcánk leg érzékenyebb része, mint ahogy azt terveztük. Van még egy esetleges pont is, ami átlagos bothosszoknál nem valószínű, de például extrém hosszú pálcáknál előfordulhat, hogy az orsótartó nem a blankra, hanem mögé fog kerülni, ezzel növelve a bot teljes hosszát. Ezt mindenképpen modellezzük le, hogy biztosak legyünk a pálca végleges hosszában.
Tehát megmértük blankunk pontos hosszát. A következő adat, amire szükségünk van a számításokhoz, a keverőgyűrű távolsága a „butt”-tól, azaz a bot alsó végétől. Nagyon fontos, hogy ez a távolság – valamint a gyűrűkiosztás – teljesen másképp alakul egy legyezőbotnál, egy pergető-botnál, castingnál, vagy bojlis botnál, hiszen mindegyik karakterisztikája – valamit a rajta használt orsó zsinóradagolása – teljesen más. Mi most a legyezőbotokat tárgyaljuk, aki más fajta horgászbotot épít – az okosodjon ki a témában. Kiindulási alapként a Fuji több bottípusra készült táblázatait beollózom:
https://www.guidesnblanks.com/cms/files/fuji_guide_spec_chart_2018.pdf
A legyező botoknál a keverőgyűrű távolsága valahol 70cm és 85cm közé fog várhatóan esni. (Ahol fogjuk a botot, onnan minimum 50cm javasolt.) Vegyük elő kész botjainkat, mérjük le, és gondolkodjunk el, hogy melyik távolság a számunkra optimális lengetésnél, melyikkel tudunk a leg messzebbre dobni, mi passzol technikánkhoz, építendő pálcánk hosszához…
Ha ez meg van, kezdődhet a gyűrűkiosztás kiszámítása. Akik legyezőbotot építenek, azoknak is tucatjával fellelhető táblázat áll rendelkezésére, amik referenciáknak tökéletesek lesznek, amikor kiszámoltuk a sajátunkat. Én több program összehasonlításával a leg praktikusabbnak ezt találtam:
http://www.fishpacbay.com/wp-content/uploads/spacing.html
Több okból is megkönnyíti a munkánkat. Az első, hogy beállítva a tagok számát, azonnal kirajzolja, vizualizálja, hogy a beillesztett gyűrűk, hova fognak kerülni a tagokon. Ez nagyon hasznos, hiszen – ha mód van rá – a toldások közelébe mindig érdemes gyűrűt helyezni, hogy csökkentse a toldásra ható erő szögét a bottesthez képest. Ez kevesebb nyíróerőt eredményez a toldáson, ergo strapabíróbb lesz a pálcánk. A következő hatalmas segítség, hogy a beállító csúszkával állíthatjuk a gyűrűk elrendezését, így azonnal egyértelművé fog válni, hogy valójában hány gyűrűt kíván a pálca. Rengeteg matekot és tesztet spórol nekünk. Nos, amikor beállítottuk az összes paramétert, a csúszkával játszva belőhetjük, hogy hova és mennyi gyűrűnek kell felkerülnie. Itt ne felejtsük, hogy amennyiben úgy kívánná a kiosztás, az utolsó, azaz a keverőgyűrű távolságával is játszhatunk bizonyos mértékig. Nagyjából azt fogjuk látni, hogy egy lineárisan növekvő gyűrűközzel számol a program. (Itt érdemes esetleg összehasonlítani kész táblázatok értékeivel.) Ez a lineáris kiosztás nyilván tökéletesen passzol, mondjuk egy üvegszálas blankhoz, vagy egy „medium” akciójú karbon bothoz. Ha viszont botunk akciója mondjuk „fast”, akkor érdemes kicsit tovább matekozni vele.
Mi is történik ilyenkor. A közepes akciójú botoknál, az erőhatás növekedésére egyre lassabban vándorol a nyél felé a hajlás „támadáspontja”, egy idő után, szinte az egész bot dolgozik, perecbe hajlik. Éppen ezért a gyűrűink távolsága is hasonlóan egyenletesen nő a nyél irányába. Ezzel szemben egy gyors akciójú botnál ez a jelenség úgy változik, hogy a teljes bottest nem igazán vesz részt a hajlásban, az aktív szakasz eltolódik felfelé a pálcán. Így a bottest felső fele fog aktívan hajlani, az alsó fél minimális hajlással fogja követni azt. Talán a leg egyszerűbb érzékeltetése a témának, a tenkara botok karakter jelzése. Ott azt mondják, hogy az 5:5-ös bot alsó fele gerinces, a felső fele rugalmas, míg egy 7:3-as bot alsó hetven százaléka gerinces, a felső harminc rugalmas. Így könnyen elképzelhetjük, hogy ha gyors pálcát építünk, akkor érdemes a bottest felső harmadán több gyűrűt elhelyezni – tehát kisebb lépésekkel emelni a gyűrűközt – viszont a pálca alsó felétől radikális gyűrűköz emelkedést használhatunk – kevesebb gyűrűre van szükségünk – hiszen a zsinór mindig lényegesen kisebb szögben fogja terhelni a testet.
Így matekozzunk kicsit a gyűrűk térközével. Igazítsunk gyűrűket a toldások közelébe, használjunk kisebb térközöket a blank aktív szakaszán és nyerjük vissza az „elcsalt” millimétereket a nyélhez közeledve. Nem egy ördöngősség, csak úgy hangzik. Ne feledjük, a HARMÓNIA a legfontosabb, ne csináljunk sehol durva átmeneteket, mert erőkkel játszunk, amiket egyenletesen akarunk elosztani a blankon. Elsősorban a térközemelkedéseket figyeljük.
Egy elméleti példa: Mondjuk a táblázaton úgy sikerült beállítani a gyűrűkiosztást, hogy minden gyűrűköz két centivel nagyobb az előzőhöz képest. De mi most éppen egy baromi feszes süllőző pergető, vagy casting botot építünk, ami a spicc közelében hatalmas terhelést kap, a nyél közeli részhez képest. Ezért sűrűsítjük a gyűrűket a blank aktív szakaszán és majd visszanyerjük ezt a nyél közelében, ahol egészen merev a pálca. Nézzük hát a matekot:
Mit is látunk a táblázaton? (Még egyszer, ez egy elméleti táblázat, semmilyen valós botra nem alkalmazható. Egyetlen célja, hogy el tudjuk képzelni, hogyan tudunk változtatásokat végrehajtani botunk karakterisztikájához való igazításhoz) Tehát, terveztünk a programmal 8 gyűrűt. Láthatjuk, hogy mit számolt a program, a „Program által számolt adatok” oszlopa alatt. De mi leteszteltük ezt a kiosztást (A Tesztekről a következő fejezetben lesz szó.) és úgy gondoljuk, hogy a baromi feszes pálcánk azt kívánná, hogy a spicc közelében sűrűbben legyenek a gyűrűk, a nyéltag felé viszont lehetnek távolabb egymástól. Amivel dolgozni fogunk, az a bal oldali zöld oszlop, ahol a program egy egyenletes, 2cm-es távolságnövekedést alkalmazott minden gyűrűközben. Mi ezt – a kontraszt kedvéért drasztikusan – átírjuk a jobb oldali zöld táblázat szerint. Így a pálca felső harmadán sűrűbben állnak majd a gyűrűk, a 4.-5. gyűrű köznél éri el a táblázat által számolt térköz emelkedést, majd a blank egészen merev alsó részén tágulnak tovább a térközök ugyanolyan arányban. Így drasztikusan belenyúltunk a rendbe, mégis egy harmonikusnak mondható gyűrűképet kaptunk. A továbbiakban a „Módosított adatok” oszlop alatt dolgozunk. Az első térköz adott, 10cm (rózsaszín oszlop). Ehhez hozzáadjuk a mellette zöld oszlopban álló értéket (1,6cm), így a következő térköz 11,6cm, amit beírunk a rózsaszín oszlopba a 3. gyűrűhöz…stb. Ugyanígy kiszámoljuk a spicctől mért távolságokat is (ami a toldások miatt lesz fontos). Itt láthatjuk, hogy ezzel a változtatással a keverőgyűrűnk is 8mm-rel feljebb került. Hát valahogy így. De mielőtt nekiesnénk, teszteljünk, teszteljünk, teszteljünk!
Úgyhogy a következő részben átvesszük a teszteket.
