Nem kell a zene a természetben!
Higgyétek el, a természetben nem kell a zene. Ha valaki, én igazán zeneszerető ember vagyok. Talán nem is véletlenül keveredtem a színpadok világába. De mivel most azoknak írok, akik idejük töredékét töltik a természetben, azt javaslom, hogy hagyják a zenét is a városban. Köztudott, hogy a süket ember sokkal inkább kirekesztődik a társadalomból, mint egy vak. Sokkal fontosabbak környezetünk zajai, mint hinnénk. Ne tegyük süketté magunkat a zenével a természetben! Hallgassuk a csendet, a természet csendjét, ami olykor hangosabb még a Blaha Lujza térnél is. Csak akkor fogjuk tudni észrevenni a természetet magunk körül, ha nem hangoskodunk. Egy idő után megszokja, katalogizálja tudatunk a közvetlen környezetünk zajait és a környező zajok változásából tudni fogja, hogy valami történik a közelben. Miközben erről nekünk fogalmunk sincs. Agyunk, hátsó bugyraiban észreveszi, hogy furcsán elhallgatott a gyurgyalag ott hátul a fenyőn és mi valójában még semmit sem hallottunk. Figyelmeztet; – maradj csendben, mert az a madár meglátott valamit, ami eddig nem volt itt! Értitek már? Ha nem hurcoljátok ki a várost a természetbe, akkor valóban – ténylegesen – összekapcsolódtok az erdővel. Olyan információk is eljutnak hozzátok, amit valójában a ti érzékszerveitek már nem fog fel, mert agyatok bekapcsolódott a rendszerbe. Még csak gyakorolnotok sem kell, mert éppen olyan automatikusan történik, mint a pislogás, bármilyen városi zombik vagytok is.
Ilyenkor történik az, hogy egyszerre többen is öntudatlanul elcsendesedünk, úgy tűnik, minden ok nélkül. Fogalmunk sincs róla, hogy fülelünk. Annyira reflexes ez, hogy nem vagyunk tudatában miért teszünk így, hiszen csak háttérzajként, a természet csendjeként észleljük a környezetünket. Nem tudjuk, hogy agyunk egy része folyamatosan analizálja a háttérzajokat, a nélkül, hogy ez eljutna a tudatunkig és ha valami változást észlel, elcsendesít minket, hogy jobban hallja mi változott meg körülöttünk. Fogalmunk sincs erről, pedig ez egy több százezer éves App. az agyunkban.
Persze nem kell sutyorogni az erdőn, nem erről van szó. Egy nyugodt, foglalatoskodó emberhordát az állatok sem veszélyforrásként azonosítanak. Simán rójják napi köreiket megszokott csapásaikon mellettünk és ilyenkor láthatunk mi is vadat. Akár a kertből is. de ha zenét kapcsolunk, akkor nem csak mi nem érzékeljük az erdőt magunk körül, de a vadak is jó messzire elkerülnek minket. (Na jó, némelyik énekesmadár felettébb kedvét leli abban, hogy bele szőjön egy-két trillát az emberi zenébe) Süketen a természetben levés helyett csak zöld díszleteket kapunk szelfiháttérnek.
…és nagy dolgokról maradunk le
