Zseniális dologra akadtam. Nem hiába szeretem én a bolhapiacokat. A cserkelő, vagy gázló horgászatnál mindig gondban voltam a merítőháló kérdéssel. A klasszikus, háton lóbált teniszütő valahogy nagyon nem ízlik nekem, így ha kézzel macerássá vált a kiemelés, grippet használtam. Már minden sarokba bekukkantottam a virtuális térben, hogy ráleljek a nekem való merítő szák megoldásra, de az én különc igényeimre nem készültek fel a gyártók.

…és akkor minden kincsek rejtekén, a flohmarkton egyszer csak meglátom egy nagy halom kacat között az igazi békebeli hulla egyszerű megoldást. Az összecsukható egykezes merítőt egy pisztolytáska szerű, övre fűzhető tokban. Az eszköz simán öregebb nálam, de lehet, hogy nagyapámnál is és már ez a tény is nagy értékkel ruházza fel a szememben. A tokból kivéve, a markolaton egy gyors, körkörös irányú rántással rúgja ki magát  a cucc. Tehát egy kézzel előrántom, azzal a lendülettel már nyitom is és szákolok. Bravúros! Szákolás után a karimát két oldalt egy-egy kézbe véve és ellenkező irányba megcsavarva azonnal összeugrik tároló pozícióba és megy vissza a tokba, amiből természetesen kifolyik a víz.

Békebeli darab
Összecsukva ennyi.
A bevetésre kész állapot.

No, nem is a dicsekvés hajtott, hogy mutogassam, de olyan rém egyszerű szerkezetről beszélünk, amit egy ügyes kezű, ezermester hajlamú egyén, esetleg egy lakatos cimbora, pillanatok alatt összetákol. Anyuval meg varratunk egy csinos kis tokot és vége az oldalunkat verdeső, minden bokorban elakadó teniszütőknek. No persze, ha nem különcségünk státusszimbólumaként hurcolunk ilyet.

Egy lemezdarabból gyorsan meghajtogatható a nyakrész.

Ennyi az egész szerkezet. Az acél szalag 1120 mm hosszú, 10 mm széles és 0,8 mm vastag. Szükségünk van még egy lemez darabra amit meghajtogatunk, 4 db. csavarra a szalag rögzítéséhez, valamint valami nyélre és egy hálóra ízlés szerint.

Mivel azért az idő csak nem kímélte a hálót és hát a kor elvárásainak sem igazán felel már meg, így gyorsan nekiláttam az upgrade-nek. A megoldás lelke, egy acél szalag. A szalagnak az éle irányából tartása van, viszont rugalmas, tekergethető. De mivel az acél szalag élei könnyen kikezdhetik a háló anyagát, ráhúztam egy kábelharisnyát, ami a mozgó gépalkatrészek vezetékeit hivatott megvédeni a koptató, súrlódó igénybevételtől. (Villanyszerelő boltban keresendő.) Ez védi a hálót az acél élétől és még mutatós is. Erre fűztem fel a halkímélő hálót.

No, így még egy emberöltőt kiszolgál.

A régi gumikötelet – amivel magunkhoz rögzítjük a szákot – kicseréltem egy lecsatolható spirálozott darabra és anyu varrt egy bővítést a tokra, hogy az új hálóval is kényelmes legyen előrántani és visszapakolni. Kész. Roppant elégedett vagyok, hogy nem alkudtam meg egy akár méregdrága és pehelykönnyű teniszütővel, ami egyébként pont ugyan úgy veri az ember oldalát, mint bármelyik olcsó darab.

Bevetésre várakozik az ügyes kis merítő szákom.
Első bevetés. Épp büszkélkedem, de most az új szákommal 🙂
De hát ilyen körökben úgy illik, hogy a halakkal büszkélkedjünk. A szákom egyébként épp ott úszkál mellettem a pödrött kis pórázán. 🙂

Hozzászólás