November. Kabát alá bújó nyirkos hideg és időtlen depressziós sötétség. Kurta, szürke, félhomályos nappalok. Csak a pergető horgászok vigyorognak ilyenkor.

Csak a pergető horgászok vigyorognak ilyenkor.

De mit tehet a többi ember két sötét suicid gondolt között, hogy visszatérjen belé az élet? Hát irány a természet emberek! No, nem, nem őrültem meg teljesen. Tudom, hogy ilyenkor a kutyának sincs kedve kimenni. De ez egyszerűen azért van, mert nem jókor és nem jó helyre megyünk.

Mit kell keresnünk ilyenkor?

Napsütést, színeket és ez nem valami romantikus maszlag. Ezek hiánya miatt elégtelen a szervezet hormontermelése, ergo depisek és lusták vagyunk, rossz a közérzetünk. Persze nem sokan tehetjük meg, hogy ha egy órára kisüt a nap, mondjuk kedd délelőtt, akkor kirohanjunk a természetbe. Úgyhogy szemfülesnek kell lennünk.

Az első kérdés; mikor?

Figyelnünk kell az időjárás előrejelzést. Két jelenséget kell keresnünk.

Az egyik, a hidegfront.

A hidegfrontok jellemzője, hogy határozott széllel érkeznek, ami szétfújja a zárt felhőzetet, a ködöt és mivel már hideg van, sokkal kevésbé, vagy egyáltalán nem jelennek meg a nyárra jellemző gomolyfelhők. Tehát erősen valószínű, hogy napsütésre számíthatunk. Viszont a hidegfrontok másik jellemzője, hogy felhőátvonulásokkal járnak. Mit jelent ez a mezei napvadász számára? Arra lehet számítani, hogy a borult időszakokat verőfényes napsütés váltja fel mindaddig, míg meg nem érkezik a következő felhősáv. Ezek a felhősávok tulajdonképpen csápszerű, hosszú, keskeny felhőhurkák, amik igen gyorsan haladnak el felettünk. Nagyjából úgy kell elképzelni, mintha egy propeller lapátjai forognának felettünk az égen. Amikor felettünk van a propeller lapátja (a felhősáv) akkor felhőárnyékban vagyunk, – hideg van, akár eshet is, de nem sokáig, max egy forraltbor, vagy egy ebéd idejére – azután ha elhaladt felettünk a fergeteg, verőfényes, por és páramentes szikrázó napsütés következik ismét. Elképesztően élénk színeket látunk ilyenkor. Mélykék eget és a panorámán szemet legeltetve olyan érzésünk van, hogy minden karnyújtásnyi közelségre van tőlünk. Viszont a hidegfronttal erős szél jár, amit tetéz, hogy a hideg levegő sűrűbb, így a szél még erősebbnek tűnik és még a fák lombozata sem fékezi meg ilyenkor. Nem esik jól, el kell bújni előle. Általánosan jellemző, hogy hazánkban a hidegfrontok Észak- Nyugati áramlással érkeznek.

Tehát ebből adódik a fontos kérdés; hova menjünk ilyenkor?

Érdemes a hegyvidéki erdőinkbe kirándulni és a déli, délkeleti fekvésű völgyekben sétálni.

Így a hegy szél mögötti oldalán a szélviharból nem kapunk, viszont a délies völgyek napsütötte rétjein feltöltődhetünk napfénnyel, színekkel. Mert ilyenkor pazar szín kavalkádot varázsol ám az erdő.

Nagyon kellemes klímát találunk ilyen helyeken a csontig hatoló hidegfrontok ellenére. Érdemes rövidebb túrákban gondolkodni és előre felkutatni, hova tudunk beülni egy forralt borra, míg a csúnyáját mutatja a hidegfront. Ezek nem hosszú időszakok, figyeljük az eget és látni fogjuk, mikor kell behúzódnunk valahova és mikor indulhatunk. Egy-egy rövid zápor nem fogja elrontani a napunkat. Ne tervezzünk egész napos túrát. Két-három órás séta bőven megszépíti a következő hetet.

Aki kedvet kapott egy kis naptöltekezéshez ilyenkor, annak egy alább egy link, amin a magyarországi siklóernyős starthelyek szerepelnek. Ezek hegycsúcsok közelében fekvő füves rétek, általában oda vezető ösvényekkel a hegy lábától, valamint minden esetben gyönyörű panorámával. (A térképre zúmolva általában megtalálhatjuk az oda vezető ösvényeket, utakat. A nevek mellett pedig zárójelben az égtájak találhatók, amerre néznek.) Kitűnő túraútvonalak. Ha azt mondja a meteorológus, hogy északi (É) áramlással hidegfront éri el hazánkat akkor keressünk a környékünkön déli(D), délkeleti(DK), délnyugati(DNy) starthelyet és kiránduljunk oda. Ez a hegy szél mögötti oldalán lesz, várhatóan szélárnyékban, de semmiképp a direkt erős szeles oldalon. A siklóernyősök a hegy túloldalán lesznek, ők (és minden repülő szerkezet és állat) széllel szemben startolnak. Nagyon látványos dolog, érdemes meglesni őket. (A duzzogó pestieknek elárulom, hogy a Pilis például gyönyörű ilyenkor és a belvárosból is csak fél óra.)

https://www.google.com/maps/d/u/0/viewer?mid=1AP2TbiVYt4Sxde1oQPODilAXGaA&hl=en_US&ll=47.66495516402569%2C18.920936352766603&z=14

…néha a dolgok épp fordítva vannak. Amikor nem látjuk az erdőtől a fát.

A nagy szélviharokhoz pedig ilyenkor, lombhulláskor hozzá tartozik a legnagyobb erdei mulatság, az avarban ugrálás. A hirtelen lefújt száraz avar összegyűlik a mélyületekben és akár több méter mély pihe-puha avartengerben ugrálhat a nép apraja és nagyja. Itt minden mogorva fráterből előugrik a kisgyerek és hatalmas kacagásokkal telik meg a hűvös völgy és a beszürkült lélek.

A második égi jelenség, amit várunk ilyenkor, az anticiklon.

Hát, tulajdonképpen nagyon nem is kell várni, a téli, napokig tartó ködös időjárásért legtöbbször ez a felelős. Az anticiklonban a levegő nagyon lassan áramlik lefelé és maga alá nyomja az összes párát, port és szmogot, ami az adott területen a troposzférában lebeg. (A troposzféra a légkör legalsó rétege, ahol az időjárási jelenségek zajlanak. Hazánkban ennek a felső határa 8000 méter körül van.) Így a legalsó néhány száz méteres magasságban tömörül össze minden szmötyi. Ebben fuldokolhatunk ilyenkor és végre rémisztgethet a média a szmog riadókkal. Ezt tetézi, hogy a magasnyomású légtömeg, az anticiklon fiziológiai hatása a bágyadtság, levertség, erőtlenség. No, ilyenkor üt be a full depi. Egy érdekessége a Kárpát-medencének, hogy ebben a lavórban gyakran megül ez a szósz. A levegő lehűl és a hideg, nehéz levegőt nincs, ami kimozdítsa ebből a stabil állapotból. A Kárpátok, a lavór fala bent tartja a megült levegőt és a kívülről érkező légtömeg vagy kikerüli a lavórt, vagy egyszerűen átfúj felette, mintha egy fennsík felett siklana el. Ilyenkor beszélünk hidegtó hatásról és ez sajnos hetekre képes állandósulni az országban. Ez az a bizonyos ‘felvágomazereimet’ típusú hideg, szürke téli időjárás hazánkban. Viszont tapasztalatom szerint ilyenkor a párapaplan még mélyebbre süllyed.

A kanyar után egy másik világ vár. Behúzott nyakú, mogorva árnyak között vigyorgok majd. Nekem jó napom van.

Az én házam 440 méter körüli magasságban van és ilyenkor szinte minden reggel gyönyörű napsütéssel indul. Szóval nálam; no depi. 🙂 így nem kell feltétlen a magas hegyvidékre tervezni a túránkat. Ez az állapot addig tart, amíg egy bitang erős hidegfront ki nem tudja fújni ezt a masszát. Ekkor a kemény hidegfront ellenére emelkedik a hőmérséklet és végre megláthatjuk a napot. Hát így van az, hogy néha a hidegfront a nevével ellentétben melegedést hoz.

És, hogy hova menjünk ilyenkor? Magasra!

Ilyen időjárási körülmények között minden lebegő részecske leszorul a felszín közelébe. Ha a meteorológus azt mondja, hogy magas nyomású légtömeg árasztotta el a Kárpát-medencét, akkor eljött a mi időnk. Várhatóan, ha meteorológusunk nem a kiskosztümje mutogatása miatt seggelte végig a meteo tanulmányokat, akkor azt is el fogja mondani, hogy nagyjából hol van a párapaplan felső határa és akkor már nagyjából tudjuk, milyen magas hegyet kell keresnünk a napsütéshez. Ha ezt nem tudjuk meg tőle, akkor keressük meg a magasabb pontok web-kameráit. Ezeken a napokon, ha felülemelkedünk a ködtakarón, akkor egész napos gyönyörű napsütésre számíthatunk és lesajnálva gondolhatunk az alattunk fortyogó szószban depiző világtalanokra.

Na ott szemben, a ragyogó paplan alatt punnyad a mélydepresszió. Megéri kicsit felülemelkedni rajta, nem?

Nem kell egyből a Kékesre szaladni. Bár a Mátra is a szívem csücske, általában 6-700méter körül már biztosan kint vagyunk a napon. Tehát ismét a pestieknek; a Pilis teteje ilyenkor már napsütésben lehet. Ha kérdéses, hogy a kiválasztott hegy kilóg-e a paplanból, akkor érdemes korán menni. A reggeli (hajnali) órákban süllyed legmélyebbre a talajszintű felhőréteg. (Mert a köd tulajdonképpen egy földhöz ragadt felhő) Ahogy a nap megsüti, ez a réteg elkezd emelkedni és közben jó esetben szétsüti a nap és kitisztul az idő. Ez történik az átlagos ködös reggeleken. Hatalmas látvány, ahogy egy magaslatról lenézzük a felénk emelkedő hófehér paplanra. Ezt kora reggel akár a Hármas Határ Hegyről is elkaphatja a korán kelő fővárosi. De ha elég magasra mentünk, akkor egész nap töltögethetjük ideg és hormonrendszerünket endorfinnal és egyéb hasznos hormonokkal. Egyszóval baromi jó napunk lesz, ami feledtetni fogja a városi depit.

Tehát mutassuk fel becsukott öklünket a mélydepressziónak és jelentőségteljesen nyújtsuk ki középső ujjunkat, majd indulás a napfürdőre!

hm. a szarvasbőgés. Az erdőjáró ember egyik évi zarándokútja. Mágikus ilyenkor az erdő.

Alaprecept konkrétumok nélkül:

Végy egy meteorológust. Ha meghallod a hidegfront, vagy a magasnyomású légtömeg kifejezéseket a hétvége összefüggésében, akkor indul a projekt. Első lépés, Google Earth és web-kamerák felkutatása, tervezgetés. Máris jobb a heted. Itt még ajánlhatok egy nagyon hasznos Appot:

https://play.google.com/store/apps/details?id=net.osmand

Tökéletes túra térképpel. Ezen az alkalmazáson akár pontosan megtervezhetjük a túránkat. Mégis óva intek mindenkit attól, hogy precízen tervezgessen. A természetben lenni és töltődni dolog teljesen eredménytelen, ha elveszünk a technikában. Ne az legyen a cél, hogy a virtuális imidzsünket fényezzük a túráinkkal, hanem legyen ez csak a miénk. Valódi élmény. Tegyük el azt a vacakot, írjuk ki, hogy elmentünk Oflájniába és legyen ez csak a mi napunk. Csak akkor vegyük elő, ha valóban szükséges. Mondjuk, jön az eső és meg kell keresnünk a legközelebbi kunyhót, ahova behúzódhatunk. Hagyjuk dolgozni az ösztöneinket, mert van ám élet a virtuálon túl is. Nem is akármilyen. Valódi.

Indulás előtti nap. Most középső ujjunkat a táplálkozási tanácsadónknak mutatjuk be, majd veszünk pár fej lilahagymát, teavajat (nem margarint ‘aJóistenálgyonmeggyermekem’), krumplit, szalonnát… A lilahagymából készítsünk ecetes hagymát. Ezzel kész is az előkészület.

Korán reggel teafőzés a termoszba, szendvicsgyártás és királyi reggeli. Ne szívassuk magunkat azzal, hogy meg akarjuk adni a módját és éttermet iktatunk az útvonalba. Városi majomkodás szagú lesz a napunk. Ha út közben felfedezünk egy jó kis helyet, az csak ajándék a spontaneitás oltárán.

Élvezzük a természetet. Ne a teljesítményt, a feltölthető sztárfotókat, csak azt, hogy ott vagyunk, és nem foglaljuk le a tudatunkat a városi berögzött virtuál kacatokkal. Csak sétáljunk egy jólesőt. Ne sokat, ne keveset. Járjunk nyitott szemmel és nyitott lélekkel. Engedjük be a természetet, lássuk meg a gyönyört.

Hát nem gyönyörű? Pedig csak egy farönk.

Itt két verzió következik. Kezdőknek, városi népeknek azt javaslom, egy kiadós kirándulás után hazafelé térjünk be egy termálfürdőbe. Természetesen csak kinti medencéről beszélünk. Melegedjünk át a forró vízben, lazuljunk el, ázzunk öregember kezűvé. Majd hazaérve dobjuk be a sütőbe héjastól a krumplit. Ekkor már farkas éhesek leszünk. (A kandallón, kályhán, sparhelten autentikus, de a homo urbanisatus akár a mikróban is meg tudja sütni) kenjük meg vastagon vajjal, sózzuk meg alaposan, és finom szalcsival, egyebekkel fogyasszuk. Koronázzuk a tegnap óta érő ecetes lilahagymával. Így adózva nagyapáink emlékének, mert ők tudták ám mi a jó! Fenséges vacsorában lesz részünk és egészségtelen csak annak lesz, aki a novemberi mélydepressziójában töltötte a napját. (Annak sem ez a vacsi, hanem a csoffadt életmód.)

Az ilyen kis kincsek fenségessé fogják tenni az erdei vacsoránkat.

A bátrabbaknak komolyabb projektet ajánlok. Szűk társasággal, tényleg csak egy húron pendülő cimborákat húzzunk a projektbe. (Nagyon max. 4-5 fő) Olyanokat, akikkel hallgatni is jó, nem csak ökörködni. Keressünk egy kulcsos házat, Pl. az alábbi linken:

https://www.kulcsoshaz.hu/kulcsoshaz.php

Érdeklődjük meg a komfortot. Víz van-e? (értsd: forrás. A legtöbb békebeli menedékház, forrás, patak közelébe épült. Tehát a kérdés tulajdonképpen az, hogy működik-e a forrás), fa, gyertya, van-e bekészítve? Kell-e fát vágni, hasogatni, vagy vizet, mécsest vinni… A hálózsákot ne hagyjuk otthon. A túra első etapja a házhoz vezessen. Ez lesz a bázis.

A Pes-kő völgy. A ragyogó kék ég elárulja, a védett völgyön kívül a téli hidegfront cibálja a fákat és az idegeket. Itt mégis pompás az idő ilyenkor. A ház felett fehérlik a Pes-kő-szikla. Csak egy rövid (de kemény) séta a háztól. Megéri felmenni, lélegzetelállító a panoráma.[Foto: Daragó Richárd]
Be kell lakni, be kell fűteni. Az ilyen, nem folyamatosan fűtött házak falai át vannak hűlve. Jó pát óra, míg átmelegednek. Ha a kályha már stabil, lehet még kalandozni, túrázni. Mindenképp sötétedés előtt érjünk vissza a házhoz. Ha ismeretlen a terep, érdemes a házikó GPS pontját menteni, mert a hegyen könnyű ám eltévedni. Jöhet a forralt bor és a hajában sült krumpli. Ha szerencsénk van, akkor nincs térerő és nem tenyérbe meredten bambuló zombikkal kell messengereznünk. Akkor valódi tekintetek, valódi beszélgetések fognak történni és meg fogunk attól hasadni, hogy milyen primitív is az a digitalizált városi világ odalenn, a valahol Európában.

Az igazán ínyenceknek azt javaslom, naplemente környékén gyújtsunk tüzet a kinti tűzrakóban, ha rendelkezésre áll olyan ülő alkalmatosság, ami lehetővé teszi, hogy ne legyen a földön a lábunk. Nyugágy, két egymással szembe fordított szék, függőágy… Telepedjünk ki a tűz mellé, a hálózsákunkba bugyolálva, forralt bort szürcsölve, tűzbe bambulva és persze nagyokat traccsolva az élet nagy dolgain. Érezni fogjuk, hogy hideg van, mégsem fogunk fázni. Pompás fílingje van az ilyen egyszerűen természetes estéknek.

A világból való kiszakadás fokozatokban fog jönni, főleg azoknál, akik még kezdők a természetes létben, de ez a szokatlan természetesség perget le rólunk minden felesleges sallangot, amit az urbanizált lét aggatott ránk észrevétlenül. Visszatérvén a ködben pácolódó városi világba, lesz majd csak sokkolóan kontrasztos, hogy ufóként néznek ránk az emberek, hogy mit szedtünk be, amitől ilyen felhőtlenül érezzük magunkat a társadalmi mélydepresszió idején.

 

Utóirat:

A szemetünket vigyük vissza oda, ahonnan hoztuk. A városba. Beleértve a cigi csikket, papír zsepit, szotyi héjat… MINDENT!!! Azt is ami lebomlik és legfőképpen az élelmiszer csomagolóanyagokat. Ezek baromi veszélyesek az erdei állatok számára. A téli időszakban szűkös az élelemforrás az erdőn, a vadak ki fogják kutatni a mi elhagyott konzerves dobozainkat, fóliáinkat, amik el fogják vagdalni őket, benyelik… és ez ott télen akár az életükbe is kerülhet. Éppen ezért ne használjuk a túra útvonalakon elhelyezett szemeteseket sem! A városban meg van az infrastruktúra a szemét feldolgozására, a természetben ez egy megoldhatatlan probléma. Ez különösen igaz a kulcsos házakra is. Ne hagyjunk ott és ne vigyünk el semmit. A tűzben ne égessük el a szemetünket!!! Takarítsunk ki magunk után és úgy illik, hogy annyi fát vág az ember, amennyit elhasznált a száraz bekészítettből. Nem akarok bele menni tételesen a mit miért kérdésbe, aki nem tudja értelmezni és elfogadni ezeket az egyszerű gondolatokat, az maradjon az aszfalton.

 

 

3 HOZZÁSZÓLÁS

    • Köszönöm, kedves vagy.
      Ha van egyetlen ember, akit megérint a világ, amit én látok, akkor már megérte blogot csinálnom. 🙂

Hozzászólás