Csak úgy reggeli után… Villámpeca meló előtt, a turbinák felett. Árad, árad, árad még mindig, de azért ez már a vége. Lassan alakul, itt a bizonyosság!

innen
Innen

A visszaforgó uszadék alól persze.

Jonmarjon

No így már a meló is jobban fog menni…

Lábjegyzet Mosoni Horgász hozzászólása alapján:

Milyen fura világban élünk. Főhősünk egy bajor dunai jászkeszeg, egy magyar pergető horgán. Egy folyó, két ország, mindkettő igyekszik megvédeni a halállományát. Ki így, ki úgy.

Halacskánkat Magyarországon Április 15.-től, Május végéig tilalmi idő védi, valamint egy 20 cm-es méretkorlátozás. Tilalmi időn kívül a méretes példányokból akár tíz kilót is hazavihetnék, de akár visszaengedhetném mindet, ha úgy tartja kedvem. Tehát ha Magyarországon fogtam volna Május 17.-én, akkor vissza kellett volna engednem. (…és ilyen formán talán posztolni sem lett volna illendő, hiszen tulajdonképpen magyar olvasóknak szól a blog. Mégis milyen érdekes téma kerekedett ki belőle?!)

Németországban a jászkeszeget tilalmi idővel nem védik. (Így külföldi hírként talán nincs kivetni való abban, hogy megjelent) 30 cm a méretkorlátozása, valamint egy nap, maximum 10 darabot (nem tíz kilót, hanem tíz darabot!) vihetnék haza és nem csak, hogy vihetném haza, de köteles vagyok azonnal kíméletesen leölni és hazavinni. Így Németországban azzal, hogy visszaengedtem, törvényt sértettem, mert nem azzal a céllal horgásztam rá, hogy élelemként elfogyasztom, ergo állatkínzást követtem el.

Hozzáteszem ezt az állatkínzós sztorit a zöld politika erőltette rá a német horgásztársadalomra, ezzel természetesen kiváltva azt, hogy a német horgászok minden törvénytiszteletük és német fegyelmezettségük ellenére konzekvensen megszegik ezt a törvényt és visszaengedik a halakat. Szép példája ez annak, ahogy brüsszeli laptopok mögül olyan okos emberek védik a természetet, akiknek gyerekkoruk óta nem volt sáros a cipőjük, mert csak tanultak. Biztosan sokat tudnak, de a bölcsességet tanulás útján aligha lehet megszerezni. Ahhoz tapasztalni kell a való világban – esetünkben élni a természetben sáros cipővel.

…de a legfontosabb – ahogy Ricsi barátom mondaná – ennyi fingfűrészelés után, hogy halacskánk ott úszkál még mindig a Dunában boldogan és reméljük népes családdal gazdagítja idén is a Dunát.

 

 

1 hozzászólás

    • …hm, tényleg. Magyarországon már elkezdődött a jász tilalom. Dobok is gyorsan egy lábjegyzetet a poszt alá. Kössz a témát 🙂

      • Nem azért írtam, félre ne érts 🙂
        Mert különben megharagszom és leveszlek a kedvenc bloglistámról, irgum-burgum!

        Van itt Szigetközben egy tiszta vízű szakasz, ahol a 4-es víznek a hídról látod az alját. Na ott úszkálnak derék 2-4 kg-s jászkók, meg méter feletti sodrófapontyok…..

        🙂

    • …áhhh, nem vettem kritikának, csak felötlött bennem ez a dilemma. Nem szívelem ha gyerekhalakkal, tilalmi időben fogott halakkal pózolgatnak és most hirtelen belecsöppentettem magam egy ilyen fura szituba. Itt szabad, ott nem szabad ugyanabból a folyóból ugyanazt a halat. Nem marad más hátra, továbbra is meg kell próbálnom a bölcsek fejével gondolkodni a helyett, hogy az okos szabályokat próbálnám betartani. 🙂 (Mert hát ugye, melyik szabály az okosabb?)

      Fú, egy négy kilós jásznak azért szívesen bemutatkoznék. Amúgy is, tulajdonképpen csak azért örültem annyira a halacskámnak, mert ez az első bajor jászom és az első pergetve fogott jászom egy személyben.

      • Mint a mesében…
        Ma reggel fogtam én is egy jászkót, 41 cm / 1,495 kg…. peraze mehetett útjára.
        Nézőpont kérdése amúgy sok minden. A paduc rég leívott, a pontyok két hete túl vannak rajta. A márnák még nem. De a többi hal már végzett. A keszeget védjük, menyhalra nincs tilalom, sőt mindenki akkor horgászik rá, mikor az ívás van. Ez is érdekes. Írtam is erről.

        Tehát megfogtam a jászt. Az egy dolog hpgy nem rá horgásztam, de amilyen a világ…. túlszőröznek mindent….?

Hozzászólás